2012. június 22.

A poszt amiben elmesélem az ökografika vizsganapot



Bár Pirók Balázs is lelőtte ezt a poént, én is elakartam sütni rögtök az aktuális fotó elkészítése után, de megfeledkeztem róla. Szóval ma elkövettem egy kis fotosopp mágiát. Eredetileg kedvenc képviselő asszonyunk repült volna a háttérben, de sajnos a kirándulás felettébb érdekes programja közepette nem tudtam róla egész alakos fotót lőni.

Apropó kirándulás. Majd rakok fel fotókat, azt hiszem nem írtam még le a történetet azzal a nappal kapcsolatban, szóval most pótolnám:



Ökografikán megbeszéltük, hogy a vizsga egy kirándulásból és egy beszélgetésből fog állni. Eleve egy jó vicc, hogy ezért napok mennek el az életünkből szám szerint kettő! Mert hogy nehogy már ugyan azon a napon legyen. Tanulmányi kirándulásról volt szó,
és mivel a képviselő asszonyunk, nagyon nem tudott hozzátenni az órákhoz grafikailag, ezért - egész évben 7-13 éveseknek szóló online energiaspóroló játékokat játszottunk - majd utolsó napon lementünk volna a nemzeti parkba, ami egyébként tökjó lett volna. Ígért bicikliket, meg minden hasonlót amit a politikusok szoktak, majd előtte két nappal miután sokan írtak neki emailt hogy szeretnénk egy napon lezavarni a "vizsgát" - jogosan mindenki húzna végre haza kipakolások után - szólt hogy nem tudunk menni a nemzeti parkba, de helyette megyünk egy meglepetés helyre. Az indulás napjáig nem volt hajlandó elmondani, azt mondta meglepetés.

május 31, az indulás reggele
Részemről gyors könyv belív vágás, hogy délután megragaszthassam a félévem szerintem legeredményesebb munkáját fotózásra. Miután megvolt a háromszor tíz ív kivágása és sorba rakása, lemásztunk a gyülekező helyre. Elindultunk, ki a Csengery-re át az úton, mindvégig zebrán és zöld lámpán ahogy kell. Síri csend, nem nagyon kommunikáltunk a tanárnővel, és visszafele se. Nem voltak közös témák, még is erőltette ezt az egészet. Kimentünk a buszmegállóba. Vártuk a buszt, elkezdett esni, tizenkilenc ember bemászott az egy darab váróba, aminek az ablakai ki voltak törve a szél iránya felől. Mindenki tök víz. Két órát ültünk/álltunk ott, egyre feszültebb hangulatban mikor kiderült, hogy a busz, nem is abból a megállóból indul. Na király mondhatjuk. Ez volt körülbelül fél tizenkettőkor, amikor is már visszafele jöttünk volna. Átcammogtunk egy másik megállóba. Ekkor már jóval melegebb volt, párás fülledt idő. Álldogáltunk ott is, közben átfutott a csoport fele az út másik oldalára "hátha az a busz az". Ez idő alatt fény derült a meglepetés úti célra: a SZEMÉTTELEP.

Csodálatos. Épp erre vágyott mindenki, az előző esti sütögetés után, másnaposan, késve megázva szeméttelepre menni. Már csak a szagra való gondolattól is hányingere támadta a társaságnak. Voltak akik elkéretőztek kajáért, de szerencsétlenségükre épp visszaértek a busz indulásáig. Kecsegtető volt az a tudat is hogy konkrétan az iskola udvara mögött állunk, egy magas fallal elválasztva, Sipos fel is mászott a "várfalra", gondolom megfordult párszor a fejébe, hogy leugrik a túloldalon. "ez egy olyan nap ami eltud romlani, az el is fog" - tökre igaza volt. Délután félhullaként rontottunk a kajánkra, átadtuk az ökoajándékainkat, ami szintén a vizsga részét alkották. A közös fagyizás alól már az osztály 90%-a ellógott, miután alá lett írva az indexük. Én mentem könyvet kötni, kettőt egyszerre, el is csesztem mindkettőt.

Kicsit eltértem az eredeti tervtől, de azt hiszem a történet hozzá tartozik a fotóhoz, a képen szereplők amúgy nem tudták hogy ilyen menőn sétálnak.

Balról jobbra: Váradi Eszter, Cseh Tibor, Molnár Rebeka



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

írj csak bátran!